Ebben a részben sokszor összevetem Magyarországot és Ausztráliát.

Érdekes, amióta itt vagyunk, kétszer láttam cigizni valakit az utcán (ugyanis büntetik), máshol pedig egyáltalán nem. A tanároknak is tiltják az iskolában. A diákok pedig egyáltalán nem cigiznek, se utcán, se az iskolában, nemúgy, mint Magyarországon.

Itt sok idős ember fut rendszeresen. Ha nem tud futni, akkor sétatúrákat tesz.

Múltkor a játszótéren voltunk, és mellettünk egy apuka éppen hasizom-gyakorlatozott, míg a lánya játszott.

Én ezeknek nagyon örülök, mert szép példák.

 

Azt írtam már, hogy helikopterrel nézik, hogy van-e cápa a vízben? Bár van háló, de emberevő cápával azért nem lenne jó találkozni, úgyhogy tegyék csak a dolgukat!

 

Voltam a könyvtárban, és vettem ki könyveket, de az egyik japán könyvhöz nem volt cd, ráadásul össze volt firkálva, így hát vissza is adtam. Hozzáteszem, hogy kártyás rendszerrel lehet kikölcsönözni a könyveket. Később kaptam egy levelet, hogy nem vittem vissza egy könyvet. Nagyon megijedtem, mert én visszavittem, ráadásul nem tudtam, hogy magyarázzam el, és bizonyítsam be. Mentem a megszokott ügyintézői modorommal és kevés nyelvtudásommal, hogy majd csak elintézem valahogy. Kiderült, hogy nem hiányzik egy könyv sem, hanem azzal a könyvvel van gond, amit kivettem, majd ugyanakkor vissza is dobtam a lerakó ládába. Elmondtam az ügyintézőnek, mi is történt valójában, hogy nem én firkáltam össze, és hogy már akkor sem volt benne cd. Ő megértette és elnézést kért. Nem kellett kifizetni.

 

A lányok is járnak úszni. Mivel sokat kihagytak, már nem ment nekik olyan jól, de szerencsére itt nagyon jók az edzők. Az tetszik, hogy mindig van fejlődés. A Peti a tornán már az átfordulást veszi a rúdon, pedig csak egyszer járunk egy héten. Érti már, mit mond a tanár angolul. Úszáson pedig már a siklást gyakorolják.

 

Most itt olyan idő van, mint nálunk vénasszonyok nyarán, éjszaka hűvös, de napközben meleg. De a nap olyan erős, mint nálunk nyáron. A kocsi hőmérője 26 fokot mutat ekkor.

Általában 10-14-ig süt a nap, utána ritkán. 5.15-kor már sötét van, és reggel 5-kor csont világos. Az első papagáj 6-kor kelti az embereket. Nemsokára jön a tél. Itt a tél jön és nem a nyár.

 

A Petinek most már teljesen megy az átállás. Ha olaszul szólok hozzá, olaszul válaszol, ha pedig angolul, akkor csak angolul. És most már beszél is sokat angolul. Mikor kijöttünk, alig beszélt még magyarul is. Most volt az a korszaka, hogy elindult nála a beszéd. Rengeteget mondókázunk, és nagyon sokat tud is. Bár a kedvence most az angol ábc, ami érthető, hiszen a vízcsapból is az jön.

 

A lányok sulijában már 4 éves kortól lehet járni.

 

A Szandrának régebben értettem, amit mondott angolul, de most már nem; és ő mindent megért, amit mondanak neki, én viszont nem. Ennyit jelent az, hogy ő kis korban kezdte. Azoknak mondom, akik arra várnak, hogy letegyék a középfokút és majd akkor lesz bátorságuk tanítani gyermeküket id.nyelvre, hogy annak idején egy épp mondatot nem tudtam összerakni, de tanítottam a Szandrát. Most meg jóval többet tud, mint én. Rá kell állítani a gyerekeket a nyelvre, a többit megoldják - ez a feladat. Ezért elég az a Tudormanókban lévő anyagot átadni, nem kell több.

 

Volt futóverseny a suliban. Korosztályonként futottak, csoportonként kb.30-an. A Viki 8., a Szandra 6. lett. Kicsit meglepődtem, mert azt hittem, a Viki jobb kondiban van, és a Szandra nem annyira. De a Vikinél volt 4-5 lány, akiken látszott, hogy komoly edzésre járnak. De a többségük, a gyerekeknek kövér.

 

Annyira jó, hogy ilyen sokat együtt van a család! Együtt nevetünk, játszunk. Apával is! Olyan dolgokat csinálunk együtt a gyerekekkel, amit még soha. Ehhez ki kellett jönni?? Nem tudom, de mindenesetre, mindenki boldog, hogy itt lehet. Pedig rengeteget tanulunk a gyerekekkel. Szinte egész délután. Most emelkedett a követelmény a Vikinek is, és a Szandrának is. A Szandrának már írni kéne tudni, (eddig csak az olvasást gyakoroltuk, az ment). Ugye, így hogy párhuzamosan tanulja az írást és az olvasást magyarul és angolul, sok időt igénybe vesz. De szépen átáll egyikről a másikra. Itt dőlt nyomtatott betűkkel írnak, nálunk egyenes, írottal. Az olvasásban az a-t ának mondja néha magyarban, de rájön a hibára magától is. Az anyaggal nagyon gyorsan haladunk. Matekból és magyarból - a magyar anyagban már az első osztálynak majdnem a felénél járunk, pedig szeptemberben menne csak iskolába Magy.o.-on. De muszáj sietni, mert különben az angol lesz a domináns, így meg szépen mind a kettő. Ezt látom.

 

A Vikinek van egy ausztrál barátnője, aki az osztálytársa. Sokat játszanak, és beszélnek együtt. VÉGRE.

 

Kérlek benneteket, szóljatok hozzá többen a bloghoz, itt a blogon belül. Írhattok magatokról is, csak lássam, hogy olvassátok. Érdekes egyáltalán?