Nálunk tegnap este elég vicces történt. Lementünk a garázsba, és nem vittünk kulcsot, úgyhogy bezárva maradtunk. A rácsos kijáratnál vártunk fél órát, mint a majmok a ketrecben, hogy arra jöjjön valaki, és segítsen. A végén kijutottunk, és nagyot nevettünk az egészen.

 

Megfigyeltük, hogy itt sokan mezítláb járnak az utcán – pedig nem hajléktalanok – csupán így kényelmes. Végülis egészséges, nem?

 

Ma a Petike mutatta meg nekem, hogyan működik a kapunyitó. Eddig valahogy mindig sikerült kinyitni a kaput, de ma nem. Még szerencse, hogy megfigyelte, hogy működik, különben kint maradtunk volna.

 

Ma átvettük új otthonunk kulcsait. Lassan berendezni is sikerül, és átköltözünk. Este fele jártam arra, és rengeteg denevért láttam. Nagyon szép látvány volt.

 

Este 7 körül már olyan fáradt vagyok, mintha egész nap kapáltam volna. Mondjuk, nem unatkozom, 5-kor kelek – mert nem tudok tovább aludni –, megfőzök, majd viszem a gyerekeket a suliba. Más itt a levegő, nagyon tiszta, jóleső érzés.

 

A Szandra egyik tanárát úgy hívják, hogy Missis (?) Sekk. Ezen persze ő nagyokat kacag, amit természetesen csak ő ért az osztályból, mert a k-t g-nek ejti néha. Ez csúnya nem? De vicces.

Emellett nagyon szereti őt. Ő egy idősebb tanárnő. És van egy fiatalabb is. Tündériek. Az egész iskola elé kihívták ma a Szandrát, és el kellett mondania, ki ő, és mért van itt. Azt is mondta, hogy több nyelven beszél, mire az igazgató felkérte, hogy számoljon el hétig olaszul, természetesen, ez nem volt nehéz. Ma kapott egy oklevelet is: For her wonderful efforts and becoming a Bright Star so quickly. Aki érti, írja meg, mit jelent, én sajnos nem értem. Ma is bementem az adminisztrációra, és a gyerekek fordítottak nekem, amin a hölgy nagyon meglepődött.

 

A Vikinek megvolt az első japánórája. Azt mondta, a születésnapról szólt. Japánul még nem tanultunk soha, de most már tudom, az egyik szomszédunk japán – majd ő segít – a többi korreai.