Három gyerekkel a világ végén, Ausztráliában…

Érdekes, mert az a hely, ahol mi lakunk, olyan, mint egy hétköznapi környék, de tőlünk 20 percre, a belvárosi részt úgy hívják, hogy Surfers Paradise. Ez a hely világszerte ismert, nagyon sok sztrár megfordul itt. Múlt héten Beyonce volt „nálunk”. Na de ez azért is van, mert van itt egy 6 csillagos Versace hotel, ahol a brisbane-i koncert után megszállt. Ez a hotel gyönyörű egyébként, a legjobban a kertjében található medencék melletti napozóágyak tetszettek, mert ezek nem csak egyszerű napozóágyak voltak, hanem baldahinos (? Így kell írni?) franciaágyak.

Szóval a Surfersben mindig történik valami, ez olyan hely, ahol összefutna a világ. Magas felhőkarcolók, rengeteg ember. Pedig csak 2 utcáról van szó. Rengeteg a kábítószeres és néha fényes nappal lövöldözések vannak. Nagymamámnak üzenem, hogy nem kell megijedni, a lövöldözés napján nem abban az utcában voltunk (hanem pont eggyel odébb és az ártatlan emberke nem hallt meg, csak megsebesült).

Ahol mi lakunk, ott normális emberek laknak. És általában Ausztráliában. Nap, mint nap találkozunk segítőkész emberekkel. Néha azt hiszem, hátsó szándékuk van, mert annyira fura, de nem. Múltkor égőt szerettünk volna venni a kocsiba a benzinkúton, de nem kaptunk. Erre odajött egy idősebb hölgy, mert hallotta, mi a baj, és elvitt minket a lámpaboltba – vagyis elvezetett – , a város másik végébe, meg vissza, égőért.

Igen, ez akkor volt, amikor éppen Romaba tartottunk. Igen, Romaba, rövid o-val. Ez már a szárazföld belseje, ahol 39 fokot mutatott az autó. Itt van egy nagy marhapiac. Ha vki látta az Ausztrália filmet, akkor érti, mire gondolok. Érdekes volt az a sok-sok marha egy helyen. Itt, Ausztráliában főleg marhát tenyésztenek, és esznek. Disznót, csirkét kevésbé.

Roma környéke ugyanúgy néz ki, mint nálunk, Magyarországon a dombos vidékek, csak néhol vannak 2 méteres kaktuszok már. Ja, és a csótány, a gyík, azok háziállatok egész Ausztráliában. Sok az egér is a házakban. De nálunk nincs, hála. A csótányokat írtom minden hónapban egyszer, és ha rámennek az irtott területre, felfordulnak. Vannak elég szép példányok is (2-5cm).

 

Izgalmas 2 nap lesz. Állítólag Victoria állam teljesen különbözik Queenslandtől, sokkal inkább európaiasabb, a beszéd is hadarósabb. A gyerekek új iskolába mennek, minden új lesz.

Tudom, hogy most már egy jó ideje nem írtam a blogban, de egy óra szabadidőm nem volt!

Sokat dolgoztam, új honlapokat nyitottam, volt mit tenni.

Bocsi.

Ennek ellenére rengeteg élményben volt részünk, amiket azért jegyzetelgettem, úgyhogy most kárpótolom azt, ami elmaradt.

 

Mivel Petike kint úszik, kinti medencében úszásórán, furcsa is volt, hogy nem kell váltópapucsot vinni, és kint hideg, bent meleg szituáció miatt váltóruhát. Ha esik, akkor is van óra, végülis Petit nem zavarja, úgyis vízben van.

Egy kicsit mondhatni elfelejtettem egyes magyar beszédszerkezeteket, ezért előfordulhat, hogy nem éppen magyarosan fogok írni, de szerintem, ezt elnézitek nekem.

Múltkor találkoztam egy osztrák hentessel, és hirtelen nem tudtam németül beszélni vele –a németet amúgy nagyon jól beszélem, ösztönösen jön- , állandóan angolosan kerekítettem a számat és mondtam neki: inkább folytassuk angolul. Nem mintha az jobban menne, de mégsem kellett annyit gondolkodnom. Majd később találkoztam még egy némettel, és vele is könnyebb volt angolul.

 

Sokat beszélek a nyelvekről, mert a szakmáim közül ez áll a legközelebb hozzám – nyelvtanítás, tanulás.

 

Nagy élmény ért bennünket a minap. Mikor idejöttünk, a Viki még nem tudott annyira angolul, hogy be merjem iratni a High Schoolba (mint nálunk a gimi), hanem még egy évet maradt volna ált. suliban. De mivel annyit fejlődött, hogy azt gondoltuk, megpróbáljuk. Ki is néztük Quennsland legjobb – nem magán – suliját, ami itt van 5 percre. Közölték, hogy csak akkor jöhet, ha nagyon jól tud angolul, mert nem érnek rá arra, hogy korrepetálják.

Felhívták a sulijának a felkészítőtanárát, és rögtön felvették!!!

Rengeteget fejlődött az angol tudása. Mivel ebben az évben jöttünk, túl kevés ideje vagyunk itt ahhoz, hogy elég legyen az angol tudása, de hála annak, hogy foglalkoztam vele, volt előképzettsége. Igaz, későn kezdtem el, de mégis számít. Szandrával nincs gond ezen a téren, angolnak is nézik sokat. Beszédes is, és nagyon sokat tud is. Most már kezdik lekörözni az apjukat is…

 

Itt volt anyukám 2 hónapot nálunk. Majd biztos mesél nektek otthon.

Puszi, anyu, mesélj sokat. Üdvözlöm a cecei, várgesztesi, mezőfalvi, érdi, pesti, nagyvenyimi rokonainkat!!!

Boldog karácsonyt kívánunk apunak, anyunak, bátyáméknak és minden rokonságunknak barátunknak, akik olvassák ezt a blogot.

Hát itt ugye pont fordítva van minden. Mikulások itt is vannak, de nem lehet jó dolguk 40 fokban felhúzni a Mikulás ruhát! A fürdőruhás csajok mellett végül is jól érzik magukat…

Kicsit fura, mikor éneklem: Télapó itt van, Hull a pelyhes… Úgyhogy áttértünk a Csendes éjre és a Csorda Pásztorokra.

Fenyőfa itt is van, de mű. Azért cuki. Dobozban vettük a boltban minire összecsomagolva.

Az Adventi koszorút itt nem szokás annyira csinálni, és a karácsony fát már hó elején feldíszítik. A koreai barátnőm azt mesélte, hogy náluk nem a Karácsony és a Húsvét a nagy ünnep, hanem szeptemberben valamelyik nap. Úgyhogy ők már az ajándékot is odaadták.

Nálunk a hagyományos módon, pénteken lesz a Szent Este. Gondban vagyok, hol kell nagybetűket írnom, bocs ha tévedek.

Még egyszer boldog és békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Következő bejegyzés: jan.1-én

 

Itt most először is, meg kell jegyeznem, hogy nincs könnyű dolgom, mikor azt szeretném veletek ismertetni, mi az, ami nincsen Ausztráliában. Ugyanis, nem azért jöttem ide, hogy ezeket a dolgokat figyeljem. Nagyon elégedett vagyok itt és a sok jó ellensúlyozza a hiányosságokat. Még mielőtt azt gondolnátok, csak a napfény és a tenger az, amit itt szeretek, akkor nem ismertek. Sokkal inkább az emberek gondolkodása az, ami a legjobban tetszik.

Mikor először utaztam életemben a világ egy másik, jóval távolabbi részére, és 12 órát repültem, láttam, ahogy a reggelből reggelbe utaztunk, vagy pont fordítva, estéből estébe, most nem is tudom pontosan. Szóval, mikor egy nap alatt utazol az egyik földrészről a másikra, akkor látod igazán, és el tudod képzelni, mekkora a Föld. ÉN MEGLEPŐDTEM. Nagyobbnak gondoltam, csak ennyi lenne, kérdeztem. Pedig akkor még nem láttam az egészet, de egy szeletét igen, és így már felfogtam, mennyi az egész.

Amikor azt mondom: Ausztráliában vagyok, akkor mindenki azt mondja: ez hihetetlen. Az egyik kedves barátnőm azt mondta: Na jó, most erre aludnom kell még. És ennyi, nem írt többet.

Higgyétek, el, nem a világ vége.

De, mikor az emberek gondolkodásából indulok ki, akkor én is azt mondom, ez tényleg nem Európa, ez nagyon messze van.

A hiányosságokról akartam írni, és ismét a pozitív dolgokról írok. Essünk túl rajta: nincs a boltban annyi választék (hidegen hagy, eddig is utáltam boltba járni). Vannak bevásárló centrumok, és ott mindent kapsz.  De nincsenek kisboltok (legalábbis nálunk). Ami van, az láncolat része, és nem olcsó. Szerencsére, a közelünkben – én boltom, csak így hívom – van pont egy olcsó – bár láncolatos bolt. Nagyon szeretem!

 

Jaj, ezt el kell mesélnem. Vittem ma a gyerekeket suliba, és láttam, hogy az egyik pasi mezítláb vitte a gyerekeit a suliba. Tél van, jó idő, na de mégis. Ez Ausztrália. Itt nem szólják meg az embert dolgokért. Elég elfogadóak. Mondom ezt én. Én így látom.

Az elfogadóságra még egy példa: a suliban, ha vki nem jó matekból, de kiváló énekes, akkor azt értékelik. Ez Új-Zélandon is így van. Ez nekem nagyon tetszik. Nincs buktatás. Ha valamit nem jól csinálsz, nincs büntetés, és ha valamit jól, akkor van dicséret – good boy, good girl. De ezt már lehet, hogy írtam. Csak ez nekem anyukaként és pedagógusként nagyon tetszik. (Bár én is ilyen lennék anyukaként). És a gyerekek nem rosszak átlagban. Az olaszok, pl. szintén hasonlóan nevelik a gyerekeket, de ott azért nem egy kisördögöt láttam. Tisztelet a kivételnek, senki ne vegye magára. Csak az én álláspontomat írom le.

Az igaz, hogy a Viki mindig azt meséli, hogy az osztályában büntetés van, mert rosszak a gyerekek. De ezt ő látja. A gyerekek nem cigiznek a suli előtt, és nem a lányok nem kisminkelve mennek, miniszoknyában a suliba. Ez megnyugtató.

 

Majdnem mindig találok a boltban vett, becsomagolt termékben, kajában hajszálat – ez nem szép.

Sok a csótány 2-3 cm-es is! Hetente csótányírtózok, akkor nincs a lakásban.

Nincsen jó net. Csak 2 vagy többéves szerződésre van korlátlan és gyors net. Különben nincs! A könyvtárba járok, ha le akarok tölteni vmit – még a youtube-t sem tudom otthon nézni. Mivel a munkám internetfüggő, ezért ez elég kellemetlen. Nálunk sokkal jobb a helyzet. Versengenek a kuncsaftokért az internetszolgáltatók. Itt nincs ez. De másban sem lehet érezni ezt a versenyt. Sok termékből 1-2 fajta van és kész. De semmiből nincs hiány, és nem cserélném fel az otthoni stresszes mindennapokkal. Gondolom, értitek. Nincs ünnepnapokon nyitva tartó bolt, mint a Tesco, vagy az éjjel-nappalik. De nyugisabb minden. Ausztriában sincs nyitva a bolt ünnepnapokon. Na jó, a Tesco karácsonykor bezár. De itt nem csak karácsonykor.

Nincsen olyan hús, amiből jó kis húslevest lehetne csinálni. Nagyon szárazak a húsok, nincsen csirkeláb, stb.

A suliban nincsen ebéd a gyerekeknek. Illetve a büfében lehet néha kapni meleg pizzát, lasagne-t. Vagy muffunt, popcornt, fagyit – na de ez nem ebéd! És rettentően drága, mint minden. Tehát nincsen meleg-étkeztetés.

Nincsen az Ausztráloknak igazi konyhájuk a steak-es kajákon kívül. Főleg thai, kínai, japán kaják mennek.

Nincs kürtöskalács.

 

Na, nagyjából ennyi. De egyik sem olyan, ami miatt olyan rossz lenne itt.